A teljesítménybér

A Munka Törvénykönyve szerint főszabályként a munkabért időbérben kell megállapítani. Ha a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben kifejezetten nem állapodnak meg a teljesítménybér alkalmazásában, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy időbérben állapodtak meg. Az Mt. 137. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idő- és teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja.

Amennyiben a munkáltató az alapbért idő- és teljesítménybér összekapcsolásával határozza meg az időbérnek el kell érnie az alapbér összegét. Bizonyos munkaköröknél van lehetőség a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni, de csak ha a munkáltató és munkavállaló erről szóló megállapodását a munkaszerződésbe foglalják. Ilyenkor a munkáltató egy teljesítménykövetelményt állapít meg. Ennek a követelménynek a megállapítása objektív mérések és számítások alapján történik úgy, hogy vizsgálni szükséges a követelmény rendes munkaidőben történő 100%-os teljesíthetőségét. Ha teljes munkaidőben teljesítménybérrel foglalkoztatja a munkáltató a munkavállalót, akkor a követelmény 100%-os teljesítésével és a teljes munkaidő ledolgozásával el kell, hogy érje a munkavállaló bére a minimálbért.

A teljesítménykövetelményt előre kell meghatároznia a munkáltatónak és írásban közölni kell a munkavállalóval. Munkáltatói oldalról tekintve nem célszerű munkaszerződésben rögzíteni a teljesítménykövetelményt, mert akkor módosítani is csak közös megegyezéssel lehet.

A teljesítménykövetelmény megállapításánál tekintettel kell lenni a munkáltató működési körébe tartozó feltételekre, mint a munkavégzésre, a munkaszervezésre és a technológiára. Garantált bért kell meghatározni abban az esetben, ha a teljesítménykövetelmény teljesítése a munkavállaló által nem befolyásolható tényezőktől is függ. Például értékesítési munkakör esetén nem lehet 100%-os teljesítménybért alkalmazni.

A teljesítménybérhez kapcsolódhat egyéb bérelem is: bérpótlék, prémium, juttatás.