A keresőképtelenség orvosi elbírálása és ellenőrzése

2019.04.23

A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló keresőképtelensége esetén mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A keresőképtelenség elbírálásának célja, hogy a betegszabadság, illetőleg táppénz igénybevételéhez megállapítsa és igazolja, hogy a munkavállaló (biztosított) a munkáját betegsége vagy beteg gyermeke ápolása miatt ellátni nem tudja.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 44.§ meghatározza, hogy mely esetekben tekintjük a munkavállalót keresőképtelennek:

a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;

b) aki várandóssága, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és csecsemőgondozási díjra nem jogosult;

c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja;

d)  a szülő a tizenkét évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben;

e) a szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli;

f) aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül;

g) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható;

h) a méltányosságból adható táppénz tekintetében a szülő,

ha) aki 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja, vagy

hb) a 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a szülő a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg ellátást nyújtó intézményben.

A keresőképtelenség illetve a keresőképesség elbírálására és igazolására jogosult:

  • a háziorvos, házi gyermekorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos),
  • a járóbeteg-szakellátás orvosa,
  • az ideggondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó, tüdőgondozó, valamint az onkológiai gondozó szakorvosa,
  • a fővárosi és megyei kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró megyeszékhely szerinti járási hivatala,
  •  a járási hivatallal felülvéleményező tevékenységre szerződött főorvos.

Amennyiben a keresőképtelenséget nem a biztosított vagy gyermekének háziorvosa állapítja meg, úgy erről az eljáró orvosnak - a megállapítással egyidejűleg - a biztosított vagy gyermekének háziorvosát írásban haladéktalanul értesítenie kell. 

A biztosított a keresőképtelenségének elbírálásához köteles az orvost tájékoztatni munkavégzésének (tevékenységének) az egészségi állapotával összefüggő körülményeiről, annak egészségi szempontból lényeges elemeit a betegdokumentációban rögzíteni kell. 

A keresőképtelen biztosított köteles

  • betartani az orvos utasításait, így különösen a gyógyulását elősegítő, meghatározott idejű ágynyugalomra, valamint a tartózkodási helyről való kijárás korlátozására vonatkozóan,
  •  az elrendelt vizsgálatokon megjelenni,
  •  ha a keresőképtelensége alatt más orvos is kezeli, erről a keresőképtelen állományban tartó orvost tájékoztatni.

A betegszabadság, illetve a táppénz igénybevétele alatt

  • a munkavállaló esetén a munkáltató,
  • közfoglalkoztatott esetén a közfoglalkoztató, illetve az állami foglalkoztatási szerv 

jogosult a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezni a járási hivatalnál.